Sziasztok!

Erika vagyok, az oldal gazdája és elsőszámú adminja. Én egy 18 éves leányzó vagyok, aki imádja a lovakat és más állatokat is. Elsősorban sportolok, és emelett hobby szinten lovagolok. Nagyon imádok lovagolni. Elmondom őszintén, megnéztem a Gyűrűk Urát, és nagyon megtetszett, hogy gyönyörű tájakon lovagolnak át, és Legolas lovasíjászkodása is. Ezért kezdtem el lovagolni. Szerettem volna lovasíjászkodni, illetve terepre kijutni. De ebből végül csak a lovaglás maradt. 2008 nyarán elmentem hát első lovastáboromba , a Turul Népe Lovasudvarba. 3x fél óra futószár után már mentem osztályba. Tábor végére már vágtáztam is, és ügetős terepre is mentem. Utáéna nagyon vártam a következő évet, de addig sajna csak 1x-2x mehettem el lovagolni, mert mesze volt. 2009-ben szintén Tábor, és aztán 1-2 alkalom.

Viszont akkor ősszel, egyik barátnőm elvitt egy családhoz, ahol a lovukat tartották. Barátnőm még nem tudott lovagolni, akkor kezdte. Viszont én lelkesen pattantam a mindössze 5 éves arab félvér nyergébe, aki megjegyzem nagyon keveset volt mozgatva. 3x ledobott. Utána nem mentem hozzájuk.

A vízválasztó 2010-ben történt.Ekkor anyukám elvitt a közelben egy nagyon családias kis lovardába, ahol összvissz 2 ló volt. Viszont ők angol stílusban lovagoltak. Ekkor kiderült, hogy eddig "középhaladó"-nak titulált lovaglótudásom angolban egy fabatklát sem ért. Egy nyáron át, hetente mentem, és szenvedtem. Nagyon nehéz volt átszokni angolra. Nagyon precízen és nagyon jól tanítottak, de a videókban a 2010-es felvételeken lehet látni, h milyen szörnyedelmesen béna voltam :P De ebben az évben még visszamentem Vácdukára táborba. Tábor végén 1x ugrottam. Nagyon tetszett :D De sajnos, ősszel már nem tudtam menni lovagolni, és az edzőmék elköltöztek.

2011-ben a volt edzőmék egyik barátjához kerültem, Ambrus Anitához, Gödöllőre.Itt kiderült, hogy az angolban még sokat kell tanulnom. Ide is hetente jártam a nyáron. Nagyon sokat fejlődtem. Az ülésem, a kezem, szárkezelésem, és az összes segítségem. 

Utána elmentem lovastáborba Rádiházára. Itt konkrétan szinte mindig terepen voltunk, és nagyon élveztem :) Viszont egyik alkalommal, egy nem túl szimpatikus lóval mentem ki, akiről le is estem, elég szerencsétlenül. Kificamodott a vállam, és eltört a felkarcsontom. De visszaszenvedtem magam a nyeregbe és "hazamentem" . De amint összeforrt, mentem lovagolni. Akkor volt az első ugró órám. Csak kis x-et ugrottunk, de nagyon élveztem. De utána vége volt a nyárnak, és nem mentem többet.

Idén, év elején egy sajnálatos tragédia formálta át az életemet, de a lovaglással nem akartam felhagyni, mert ez volt az egyetlen, ami ki tudott kapcsolni.Egyik barátomék elhívtak, hogy menjek lovagolni a lovastanyájukra. Nagyon örültem neki. Remek terepeket mentünk, és Mici megtanította, hogy mi is az az igazi vadászvágta. Hozzá hasonló gyors lovon még sosem ültem.  Idén is vissza akartam menni Rádiházára táborba, de nagyon messze van. Ezért arra gondoltam, hogy keresek közelebb egy napközis lovastábort. Így keveredtem Kerepesre, a Gyémánt Patkóba. Elmentem egy órára, hogy megnézzem, jó lesz-e nekem tábornak. Tetszett, gondoltam miért is ne? És utána egy fergeteges hétben volt részem. Minden nap lovagoltunk 2 órát, ebből egyet szőrén. Ezen kívül napi 1,5 órát parelliztünk a lovakkal. Csak 4-en voltunk táborban, mindannyian haladók. Nagyon jó volt. Jó barátok lettünk, és a lovakkal is egészen összeszoktunk., A végén én kantár nélkül, szőrén vágtáztam Gofryval.  És arra jutottam, hogy úgyérzem, megtaláltam a helyemet. Jó ott lenni mindig, kedvesek az emberek, meg minden, ami kell. Úgyérzem, most itt fogok maradni.

Csak úgy tájékoztatásból, itt vannak a helyek, ahol legalább egy órát lovagoltam:

Vácduka; Sóskút; Szada; Csomád; Kistarcsa; Szilvásvárad;Kerepes; Rádiháza; Inárcs; Gödöllő; Mátyásföld;Finnország